Hajdúböszörményi Cifraszűr

A most bemutatásra kerülő, kevésbé ismert böszörményi szűrök díszítménye egyrészt a hajdúsági szűrhímzések motívumvilágával rokonítható, de ugyanakkor a szűrdíszítmény egy sajátos változatát képviseli. A böszörményi szűrök jellegzetességét mindenekelőtt az adja, hogy bennük együtt van jelen a szűrdíszítmény két technikája: a hímzés és az applikáció. Bár a rátét- és hímzésminta együttes jelenléte megfigyelhető a debreceni cifraszűrökön is, csakhogy amíg azokon a rátétek a hímzésmintáknak csupán kísérői, kiegészítői — gyakran mindenféle megformálás nélkül csak a szélek cakkozottak —, addig a böszörményi szűrökön egyformán nagy hangsúlyt kap a hímzett és a rátét díszítőtechnika is. A rátét díszítés talán több elemét fedi a szűrnek, de ugyanakkor az aszaj, azaz a szűrök középponti díszítménye hímzéssel készült. Sajátos és megyénkben egyedülálló a díszítmények színezése is: a sötétbarna, csaknem feketébe hajló posztóalapra a barna különböző árnyalataival került a rátét és hímzett minta.

Az 1820-as évektől a negyvenes évek elejéig a feljegyzések 3 szűrszabó mester nevét említik: Takács Pál, Kováts József, Pap József, kiknek keze alól újabb szűrszabó mesterek, szám szerint nyolcan nőttek ki. Az 1840-es évek elejétől a böszörményi mesterek száma jelentősen megemelkedett, 1842—1852 között, tíz év alatt 6 mester nevét jegyezték le (Szabó Ferenc, Kalmár András, Bányai Sámuel, Harangi Sándor, Katona Sándor, Kálnai András), akiknél 9 ifjú „kitöltvén inasi esztendeit a Czébe felszabadíttatott". Érdekes megfigyelni, hogy a korábban felszabadult inasnevek között csupán kettőt találunk olyat (Harangi Sándor, Katona Sándor), akiknek a neve a későbbi inasokat foglalkoztató mesterek között is szerepel. Ugyanez figyelhető meg az 1860—90-es évek közti időszakban is, amikor is 3 olyan mester nevét jegyezték le — Kántor Lajos nagyváradi mesterember, Konsitzki Gábor, Kathi József —, akiket hiába keresünk a korábban Böszörményben felszabadult inasok között. Mindez bizonyára azzal magyarázható, hogy mint ahogyan a böszörményi mesterek között is voltak, akik más helyen — elsősorban Debrecenben — tanulták meg a mesterségüket, úgy a böszörményi mesterek is neveltek más területnek is szakembereket. Természetesen előfordult az is, hogy nem minden felszabadult inas volt képes önálló mesterként dolgozni tovább, ezért sem találhatjuk nevüket a mesteremberek között.

A böszörményi szűrökön a hajdúsági szűrdíszítmények egy sajátos együttlétét fedezhetjük fel. Jellemzője az állónyak kialakítása {nyakas szűrök), a rátétdíszítmények uralkodó volta, a sötétebb tónusú színezés, a szűr csaknem valamennyi részének gazdag díszítettsége (a szűroldalon, vállon, hátaaljhasítékon kívül az ujjak, a kihajtós eleje, a szűralj körben és a gallér is díszített).

A szűrelejt kizárólag rátétdíszítés fedi. A rátét anyaga a böszörményi szűrökön vékony szövetből készült, néhány keskenyebb csíkot és a mintaközepeket kivéve, ahol rátétként posztóanyagokat használtak. A rátétcsíkok színei harmonikusan vannak összeválogatva, összhangban vannak egymással és a szűr alapszínével egyaránt. Az egész szűrnek kecses formát ad az elej lefelé szűkülő szabásvonala, melyet teljes egészében kitöltve követ a minta-elrendezés. A középponti díszítés a rátétminták kedvelt motívumaiból: szegfűkből és levelekből épül fel általában hullámvonal mentén felsorakoztatva. Különleges megjelenési formát kölcsönöz a díszítményeknek az, hogy szélei nincsenek kicakkozva, mint általában az a rátétdíszítményeknél megszokott, hanem csupán a mintától elütő színnel a széleken géppel vannak egyenesre levarrva. A rátétdíszítmények körében új elemként van jelen a mintákat lezáró rozmaringág motívum, mely valószínűleg a hímzett kisbundadíszítmények hatására került rá a szűrre rátét formájában. Valamennyi rátétminta vörösbarna színű, szélei élénk, drapp színű cérnával vannak levarrva. Enyhe színesedést ad a mintának az, hogy a szegfűk és a rozmaringlevelek közepét zöld, piros és világosbarna posztók töltik ki. A díszítmény finomságát és kecsességét erősítik a széleket szegő s egyben a középponti mintát keretező, különböző színű rátétcsíkok aprólékos tűzésdíszítései, azaz a nyargalásos minták is. Mint-egy a rátétmintákra felelve a széleket keretező, legbelső rátétszegély enyhén cakkozott formára van olykor kialakítva. Ezt a világosbarna posztórátétcsíkot egy néhány milliméteres, keskeny, piros posztócsík választja el a fődíszítmény színével azonos színű, tulipánmintákkal nyargalt rátétcsíktól, ami mellé már csak a széleket keretező, szélesebb, szabályos, kocka-szerű mintákkal levarrt (nyargalt), drapp színű rátét került. Az elej díszét adja még a mintát alul lezáró 2-2 szűrrózsa. A többszínű (világosbarna, drapp, lila) zsinórból készült rózsa paszományos munka.

Sajátos díszítményt kapott a szűr ujja is. Az ujjak végeit az egész szűrt körbeszegő rátétcsíkok zárják le. A rátét nyargalásos mintái igen aprólékos díszítményt is kaphattak. Az ujjak kifelé eső, látható oldalára került a középponti, applikált minta, aminek alját a 10 cm-es rátétszélszegényből kinövő, s azt folytató, felfelé futó (16 cm-es) rátétkeret alkotja. A rátétcsíkokat 3-3 vagy 4-4 pár kisebb méretű, paszományos gomb és zsinórdísz fogja össze, tetején egy nagyméretű szűrrózsadísszel. Ebből nő ki a szűrujjrátét mintája, azaz a faformában elrendezett, szegfűből, levelekből, virágmintákból álló rátétdíszítmény.

Nagy hangsúlyt kap a díszített felületek között a szűrgallér díszítése, ellentétben a hajdúsági, hímzett szűrökkel, amelyeken ez a jelenség csak az 1900-as évekre vált jellemzővé. A kisebb méretű gallérok csoportjába tartozó böszörményi szűrgallér (58 x 58 cm) széleit ugyanolyan rátétcsíkok keretezik, mint az elejrészt, a nyak alatti részen a keret a ferde szabásvonalat követi. A rátétminták sarkos mintaelrendezésben a gallér valamennyi szabad felületét csaknem kitöltik. Két nagyméretű alsó sarokmintája középponti díszét a rozma-ringágakkal és apró körökkel övezett magyar címer alkotja, tetején kereszttel. Mindezen díszítést a szegfű és a levélminta veszi körül úgy, hogy az egész egy nagyméretű levélformát alkot (h.: 28 cm, legnagyobb sz. : 19 cm). A gallér felső részén három kisebb méretű minta helyezkedik el: kettő sarkosan elrendezve (h.: 23 cm, sz.: 10,5 cm), egy pedig középen, a gallér közepébe lenyúló levélformában (h.: 17 cm, sz.: 9,5 cm). A gallér alsó sarkainak csüngődíszét — a gallérok egykori felgombolására készült gombok helyén — 6 cm átmérőjű, posztó alapra varrt paszományrózsák alkotják (barna, drapp, lila színekkel megformálva).

A böszörményi szűrök hímzése nem áll egyedül a szűroldalon, alul-felül a széleken is jelen levő rátétcsíkok zárják le azokat. Míg az oldalsó hímzés a debreceni cifraszűrök legnagyobb, összefüggő, hímzett felülete, addig a böszörményi szűrökön ez az egyetlen, hímzéssel készült díszítmény. Ezzel is mintegy annak fontosságát, középponti díszítmény szerepét igyekeztek hangsúlyozni. A böszörményi aszajok a felnagyított mintájú, szélesebb aszajtípusba sorolhatók, melyből mindkét oldalon csupán egy-egy darab szerepel a szűrökön. A stilizált virágmotívumokból álló díszítmények az aszaj egész felületét kitöltik. Kedvelt motívumként van jelen a rózsa különböző változata: pávaszemes őszirózsa, forgórózsa, 4-es, 6-os rózsa, mellettük általában térkitöltő elemként vannak jelen a különböző formájú, kisebb-nagyobb levelek, ez utóbbiak elrendezése olykor virágformát, pl. tulipánt is alkothat. Sajátos a motívumok elosztása az egyes aszajokon. Mind a függőleges, mind a vízszintes tengely mentén tükrözhetők az egyes alkotóelemek, elrendezésük szabályos, szimmetrikus.

A böszörményi szűrök hímzett aszajának a színezése is különleges, a barna különböző árnyalatai uralják a díszítményt a vajszíntől egészen a sötétbarna tónusig. A szimmetrikusan tükröződő motívumok tükörképe legtöbbször ellentétes színezésben jelenik meg: a sötét szín helyén a világos és fordítva. Egy-egy motívumon belül is több szín sorakozik, s általában egymás mellé igen kontrasztos színezések kerültek, valószínűleg a minta erőteljesebb kiemelésére. A négy sarkot kitöltő, szív alakú levélminta színezése egyforma: a szív sötétbarna és drapp színű, az erezete sötétbarna, vajszín és lila színekkel váltakozik, szára vajszínű, lila erezettel. A két, sarkos elrendezésű szív között mindkét oldalon a nagyméretű tulipánformát képező levelek töltik ki a teret vajszín és sötétbarna színezettel. Az oldalára fektetett tulipánok végei szabályos forgórózsákban vannak kialakítva. A felső sor különböző alakú és méretű rózsáiban a vajszín-vörösesbarna-vajszín és lila színek váltakoznak, míg az alsó sorokban a sötétbarna-vajszín-vörösesbarna-vajszín-lila, valamint a vajszín-vörösesbarna-vajszín-vörösesbarna-lila sorakozik. A térkitöltő levélfüzérekben ugyancsak az említett színek jelennek meg, melyek 3-3 levélként szabályosan váltakoznak, a nagyobb levelek mindig középen kettéosztva két-színűek.