A népi építészet emlékeit őrzi az öt alföldi lakóházból álló épületegyüttes. A házak a 18. század vége és a 19. század közepe között épültek és napjainkban is hűen reprezentálják a korabeli életmódod és a népi építészet szerves összetartozását. A népi építészet emlékeit őrzi a Polgári utca egyik zugának öt paraszti porta alkotta épületegyüttese, mely egyszerű, alföldi típusú lakóházakból és gazdasági épületekből áll. A házak a 18. század vége és a 19. század közepe között épültek és napjainkban is hűen reprezentálják a korabeli életmódod és a népi építészet szerves összetartozását. Mindegyik porta más és más kialakítású, melyeket korábban fekete kerítés választott el egymástól. A portán elhelyezkedő épületeknek rendszerint hagyományos rendje van, de a más időszakban való építés miatt eltérések itt is tapasztalhatók. A házat általában egyvonalban, sorban, összeépítve, de akár külön is melléképületek, istálló, ólak követik. A házak legtöbbször véggel az utcára néznek, a ház és a kerítés között kis virágoskerttel. A tetőfedés anyaga nád. A két végén kontyolt nyeregtető nádszegését és a tetőszéleken lévő nádvégeket kötőfákkal, kötőrudakkal, lécekkel szorították le. A házak fala vályogból készült, mely az agyagos föld, víz és pelyva vagy szalma keveréke, mely olcsó és jól szigetelő tulajdonságokkal rendelkező építőanyag. A tiszta fehérre meszelt fal alja fekete (korom) elhúzást kapott. Az alföldi háztípusba tartozó lakóépületek háromosztatú, téglalap alaprajzú egyenes házak, melyek előtt a ház vonalán tornác vonul végig. A tornác csökkentette a ház szobáinak felmelegedését, védett az esőtől és rakodóhelyül is szolgált. A padlásra a tornácoldalon lévő faajtó mögötti lépcsőn lehet feljutni. Hagyományos a pitvar-szoba-kamra elosztás, később a kamra helyét szoba veszi át, így kialakulva lakó- és a tisztaszoba különböztethető meg. Minden helyiség földpadlós volt korábban, falai fehérre meszeltek. A házba belépve a pitvar az előszoba és a konyha funkcióját látta el, innen fűtötték a szobá(k)ban álló kemencét(ket). A kemence előtt állt a szabadkéményes tűzhely. A kéménynyílás húsok, kolbászok füstölésére is alkalmas volt. Az utcafronthoz közelebbi tisztaszobában a kemence melletti sut volt a gyermekek kedvenc fekvőhelye.
1975-ben műemléki védelmet kapott.