Gondolatok a Város napja elé - Két lábbal járni a földön

Cél, hogy vonzó település maradjon Böszörmény

 

– Böszörmény egy állandó város. Kevesen tudják, hogy a magyarországi települések közül az egyik legstabilabb a lakosságszámát tekintve. Száz-százötven évvel ezelőtt is hasonló lélekszámmal bírt. Tehát itt kiegyensúlyozott népességszámról beszélhetünk. Ez azt mutatja, hogy másfél évszázada is ugyanilyen városias volt a hely, mely egészséges hangulatot kölcsönzött a hajdúk fővárosának. Van egy „élhető település” címszó a kutatók lexikonjában. Ez azt mondja, hogy az olyan várost nevezzük így, amely 20 és 50 ezerlakosságszámmal rendelkezik. Ezen túl félórán belül elérhető tőle egy nagyobb hely. Mi pontosan „beleesünk” ebbe a kategóriába. Ráadásul jónak mondható a közbiztonságunk is. Nekünk arra kell odafigyelni, hogy a közeli Debrecen nagysága, ne csökkentse Hajdúböszörmény vonzerejét. Ilyen probléma jelenleg nincs. A városunkban igen magasak az ingatlanárak, és az is elmondható róluk, hogy keresettek az építmények.

Nekünk mindig észnél kell lennünk, meg kell tudnunk fogalmazni azokat a

megoldásokat a jelentkező problémákra, amelyek még vonzóbbá tehetnek

minket. Böszörményt ilyen nagyságrendűnek álmodták meg őseink mintegy öt-nyolcszáz évvel ezelőtt, mint amilyen most. Ezért nem szabad jelentősen változtatni rajta. Ez nem azt jelenti, hogy nem örülünk annak, ha valaki ideköltözik. Kifejezetten örülünk, amennyiben itt maradnak a fiatalok.

Nekem lételemem, hogy mindent megtegyek ez utóbbiért is. Nekünk úgy kell

szervezni Böszörmény életét, hogy a nagy kihívások mellett, vonzó település

tudjon maradni a jövőben is.

 

– Melyek a legfőbb pozitívumai a böszörményi embereknek?

– Ez összekapcsolódik a város pozitívumaival. Azzal, hogy rengeteg zöldfelületünk van, tiszta a városunk. Akárki, akármit „fröcsög” a közösségi oldalakon, Böszörmény az egyik legzöldebb és legvirágosabb település az országban. Ezt minden ideérkező vendég és barát, ismerős, valamint ismeretlen elmondja. Ez valaminek és valakiknek köszönhető. Véleményem szerint egy település attól rendezett, hogy a lakók rendben tartják. Nem a polgármester, nem a képviselők, hanem a lakosság érdeme ez. Én a közterületekért vagyok a felelős. A kertek és a házak előtti területek a polgárok keze munkáját dicsérik.

Ehhez kell a böszörményi ember gondolkodása. A másik, ami nagyon fontos az, hogy helyben még a kommunizmus évtizedei alatt is élt a magántulajdon

szentsége az emberekben. A tulajdonosi szemlélet mindig erős volt. Sokat

olvastam arról, hogy a hatvanas években a TSZ elnökök arról panaszkodtak,

hogy a település egy kulákváros. Ők így mondták. Itt nagyon nehéz tagosítani – tették hozzá. Valóban, ez nem volt véletlen. Nálunk mindenki ragaszkodott és jelenleg is kötődik például a saját földbirtokához. Ez így van jól. Hiszen mindezek őseinknek köszönhetőek. Ez az ősi juss, ahogyan itt mondják. Ha ehhez valaki hozzá akar nyúlni, őseink emlékét gyalázza meg. Ennek köszönhetően erős a lokálpatriotizmus, a városhoz és a nemzethez való tartozás a hajdúböszörményi emberekben. Természetesen az önkormányzat, a hivatalok, az intézményeink és a cégeink is hozzá tudnak tenni a környezetünk szépítéséhez. Nem véletlen, hogy az elmúlt években, és a közeljövőben is több zöldfelületet fogunk rendbe rakni. Az egyes közterületeknek méltónak kell lenniük a város rangjához. Sokan a hajdúsági embert zárkózottnak tartják. Azt gondolom, hogy ez nem egy verseny. Több helyről hallottam, hogy a hollandok annyira nyitottak, hogy például náluk nincs a házakon függöny. Én nem ezt tartom a nyitottság jelének. Igaz, nálunk vannak, ahol kétméteres kerítések láthatók. Ez nem baj. Ennek megvannak a történelmi okai. Ha valaki zárkózottnak hisz minket, akkor először önmagában keresse a problémát. Nekem számtalan ismerősöm van, akik nem helyiek. Nem itt születtek, hanem idekerültek. Néhányuk böszörményibb a böszérményieknél. 

 

Ha helyben vásárolunk, segítjük a település vállalkozóit

 

– Ön mennyire ragaszkodik a gyökereihez? Mennyire erősek ezek a szálak?

– Nagyon erős a kötődésem a gyökereimhez. Ahogyan öregszem, egyre

inkább ragaszkodom hozzájuk. Meleg szívvel, szívesen emlékszem nagyanyámra, akivel közös háztartásban éltünk. Három generáció lakott egy fedél alatt. Rengeteg szót „kaptam” tőle örökségül, ezek javarészét ma már nem használjuk. Igazi böszörményi kifejezések voltak. Például az ablakunk alatt elment egy házaspár. Mama megszólalt: „Ki volt ez a pár cseléd?” Ő a férjet és feleséget nevezte így. Ma már ez a szókapcsolat idegen számunkra. Bár én szoktam még ezeket a fordulatokat használni, főleg baráti körben. Ez az ősökhöz való ragaszkodásomat is kifejezi. Persze ez csak egy kiragadott példa. A másik az, hogy az ember ragaszkodik a régi dolgaihoz. Így vagyok a szőlőskertünkkel, hiszen ez a szülői örökségem. A ragaszkodásom abban is tükröződik a gyökereimhez, hogy vásárolni is helyben szoktam. Csak akkor járok el ebből a célból más településekre, ha nagyon muszáj. Ezzel a helyi vállalkozásokat segítem, önmagunkat támogatom. Ez is az identitásom részét képezi. Ez a dolog nagyon tudatos nálam.

 

– Ön milyen nevelést kapott a szüleitől az élethez?

 – Nálunk a család nagy része Böszörményben él jelenleg is. Gyermekkoromban, amikor összejöttünk, az elsősorban a várost jelentette számunkra, az itt élőket. Ez jelképezte a hely szeretetét és a lokálpatriotizmust. A famíliámban nem volt jellemző a panaszkodás pedig biztosan volt, ami nekik sem tetszett. Minket, gyerekeket ezzel nem traktáltak. A legfontosabb, amit kaptam tőlük, a város és hazánk tisztelete és szeretete. Én a lányaim előtt sohasem szidom Hajdúböszörményt, vagy Magyarországot. Persze nem mindig értek egyet mindennel, de nem ezek kapnak fontos szerepet az életemben. A pozitív életszemlélet az egyik legfontosabb, amit a szüleimtől kaptam útravalóul. 

 

Eredményt, kitartó munkával lehet elérni

 

– Mikorra tehető a szoros kötődésének kialakulása Hajdúböszörményhez?

– Középiskolás időszakomra tehető. Ekkor a Bocskai István Gimnázium tanulója voltam. Már akkor beszélgettünk barátaimmal, hogy mit, hogyan kellene Böszörményben véghez vinni. Mi például elégedetlenek voltunk a szórakozási lehetőségekkel. Szerintem ez a probléma ma is fennáll. Napjainkban már a szórakoztatóipar piaci alapon működik, ebbe nekünk nincs beleszólásunk. Polgármesterként erre nagyon kicsi ráhatásom van. Amiben tudok, abban segítek. Az elsők között hirdettük meg tizenévvel ezelőtt, hogy azt a vendéglátó céget, amely kinti teraszt nyit, támogatjuk. Visszatérve a múltba, gimnazista korunkban már ragaszkodtunk a városunkhoz. Amikor főiskolás és egyetemista lettem, rájöttem, hogy igazából azért érdemes az embernek elmennie otthonról, hogy hazatérve még jobban tudja értékelni. Én bejártam a fél világot. Európának alig van olyan szeglete, ahol ne lettem volna, elsősorban munkám révén. Ezen utazások megerősítették bennem, hogy a legjobb itthon lenni. Aki itt él, egy harminckétezrede, vagyis egy része a gépezetnek, amit úgy hívunk, Hajdúböszörmény. Van, aki ennek ellenére szidja a várost. Persze más véleménye mindenkinek lehet. Ez természetes. De a nagyon kirívó, durva megjegyzésekkel mindenki magát minősíti. Mi, amikor a kilencvenes évek elején, az egyetem után viszszajöttünk a városba, azért kezdtük el például a Hajdú You Do Ifjúsági Klubot elindítani, mert elégedetlenek voltunk az akkori böszörményi viszonyokkal. Ennek keretében hoztuk létre a KOTTA Fesztivált is. A város akkori vezetése nagyon korrektül állt a dologhoz. Mi tettünk azért, hogy jobb legyen az életünk. Napjainkban sokan az állandó elégedetlenségben élik ki közéleti ambícióikat. Véleményem szerint nem ez a helyes út. Eredményt és értéket csak kitartó munkával lehet elérni. Ez a világ rendje.

 

– Közéleti tevékenységében mi az, amit mmindig szem előtt tart?

 – Nekem nagyon fontos az, hogy a városban szinte mindenki ismer mindenkit. Reggel, amikor otthonról eljövök, köszönünk a szomszédokkal egymásnak. Váltunk néhány kedves szót. Én csak úgy tudok dolgozni, ha élvezem

az emberek bizalmát. Ez erőt ad a nagyobb horderejű dolgok véghezviteléhez is. Számomra az is fontos, hogy mi a véleményük a böszörményi embereknek, a lányaimnak a terveimről. Meg szoktam kérdezni őket ezekről. Ez azért fontos, mert senki nem úgy született, hogy mindent tud. Vallom, hogy tanulni és tapasztalni kell. Új ismeretet szerezni másoktól nem szégyen. Úgy hozom meg a döntéseimet, hogy amikor felkelek és tükörbe nézek, ugyanazt az embert lássam, mint előző nap. Amíg két lábbal a földön járunk, addig nem lehet probléma. Bízom benne, hogy az idő engem igazol.

 

 

 

Bertalan Erzsébet

 

Fotó: Horváth Tamás