Zeleméri Földvár

A zeleméri földvár a belterülettől délre, délkeletre található a Tócó mentén, azon a ponton, ahol a Mély-völgy leágazik a Tócóból. Az őskori erődítést jól védhető helyen alakították ki. A sáncokat úgy képezték ki, hogy felhasználják a természet nyújtotta alakulatokat. A földvárat északi és keleti irányból is folyóvölgy szegélyezte, csak a nyugati sánc nézett nyílt terep irányába.  Ennek következtében itt lehetett a legmagasabb a sánc. A földvár északi sánca 276 méter, keleti sánca 385 méter, nyugati sánca 301 méter hosszú, a sáncok mintegy 6,5 hektár nagyságú területet határolnak le. A földvár területét hosszú évszázadok óta folyamatosan művelik ennek következtében ma már csak erősen erodált állapotban figyelhető meg. A szántásban legjobban a sánctalpat alkotó agyagos sáv követhető. A sánc egykori magasságát legjobban kelet felől tapasztalhatjuk meg, itt több mint hat méter magasságra emelkedik a folyó völgye fölé.

A régészeti terepbejárások alapján a földvár környezetében, a Tócó, illetve a Mély-völgy mentén bronzkori települések sora húzódott, amelynek lakosai szolgálták ki, látták el élelemmel a földvárban lakókat. A bronzkori földvár topográfiai elhelyezkedése alapján meg kell még jegyezni, hogy tőle 2200 méterre nyugatra található a Csege-halom, amelynek környékén, annak közelében került elő a mai napig egyedülálló „Hajdúböszörményi kincs”.  A bronzkori lelőhelyek ilyen jellegű koncentrációja alapján nem zárhatjuk ki, hogy Zelemér területén a késő bronzkorban jelentős központ jött létre.

A zeleméri földvár Hajdúböszörmény egyedülálló régészeti lelőhelye, a Tócó-völgyben kialakult késő bronzkori településhálózat központja. A központi szerepének értelmezésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a közelben felszínre került „böszörményi kincs”-et sem. A földvár területén gyakorlatilag régészeti kutatás nem folyt, fennmaradásához szükséges a minél szélesebb körű védelem.