Tanyasi iskolák

Hajdúböszörményhez tartozó hatalmas területeken 14 tanyasi iskola létesült. A tanyákon helyben lakók számára lehetővé vált, hogy gyermekeiket elérhető távolságban iskoláztathatták. Az iskolákban gyerekek általános ismereteket sajátíthattak el. A felnőtt lakosság számára a kulturálódás helyszíne volt a tanyasi iskola. Az épület falai között különböző programok lebonyolítására nyílt lehetőség: bálok, lakodalmak, névnapok, ünnepi megemlékezések, mozi, színház, Istentisztelet, egyfajta kultúrházként is funkcionált a tanyasi iskola.

A hajdani tanyasi iskolák közül csupán négy épület maradt fent napjainkra a Hajdúböszörményhez tartozó határban. A Rókaháti iskola felújított állapotban, magántulajdonban van. A Bakóháti iskola elhanyagolt állapotban, önkormányzati tulajdonban van. A Nagypródi iskola 2007-ben zárt be, az épület jelenleg nincs hasznosítva. A Hajdúhadház-Vid pusztai Elemi Népiskola hosszú ideig nem Hajdúböszörményhez tartozott, de a városhoz tartozó tanyákról is jártak oda gyerekek. Az épület jelenleg Erdei Iskola és oktatástörténeti bemutatóteremként funkcionál, amely bepillantást nyújt egy elmúlt kor oktatási és kulturális életébe, az érdeklődők számára.

A Hajdúság többi településéhez hasonlóan Hajdúböszörmény határában is lényegesen későbbre tehető a tanyavilág létrejötte, mint az Alföld más tájain. A tanyák nagyobb számban történő építésére és elterjedésére az 1880-as tagosítást követően kerülhetett sor. A XIX. század végén gomba módra kezdtek szaporodni a tanyák a város határában. 1920-as népszámlálási adatok szerint a város lakóinak száma 28706 fő, amelyből 7603-fő a külterületeken (tanyákon) élt.  Hajdúböszörmény külterületeinek tekintetében is hasonló problémákkal kellett szembenézni az 1900-as évek elején, mint országszerte. A kiterebélyesedett tanyavilágban a 6-év feletti lakosság jelentős része analfabéta volt. 1910-1920 között mintegy 30%-kal növekedett a külterületeken élő iskolaköteles korosztály létszáma.

Az 1920-as évek kultúrpolitikájának fontos része volt a közoktatás ügye, amelynek alapelemévé vált a tanyasi vándor és népiskolák építése, szervezése. Az 1921. évi 30. törvény elrendelte minden 6. életévét betöltött gyermek kilenc tanéven át történő iskolába járását, 6-12 éves kor között mindennapos iskolába, 12-15 éves kor között ismétlő népiskolába járását. A törvényt nem teljesítő szülők számára súlyos büntetést helyeztek kilátásba. Az országot 5 km sugarú körzetekre osztották, a törvényhatóságokat, illetve a földbirtokosokat kötelezték rá, hogy népiskolákat állítsanak. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kezdeményezésére az Alföld elszórt, az iskoláktól távol, tanyákon élő közel egymillió ember számára 1925-1932 között 5000 népiskolai tanterem és tanítólakás épült fel az országban.

            A város elemi iskolái az 1900-as évek elején súlyos tanteremhiánnyal, a tanyavilágban pedig épülethiánnyal küzdöttek. A lakosság folyamatosan fogalmazta meg elvárásait, alkalmanként követeléseit, az ekkorra már teljesen benépesült Középkert és Vénkert esetében iskolák létesítésére. A várostól távolabb eső külterületek tanyavilágában, a Réten és a Vidi-földön még ennél is rosszabb volt a helyzet. Hatalmas távolságokat kellett megtenni a tanulóknak, hogy eljussanak nap, mint nap az iskolába. A külterületeken élők jogos óhaja volt, hogy a tanyavilág gyermekei részére egyes távoli határrészeken iskolák épüljenek

            A korai tanyasi iskolák gazdák által felajánlott tanyákon létesültek. Az első nem hivatalos tanyasi iskola a Réten létesülhetett, amelynek ügyét a város vezetése 1922-ben tárgyalta. A problémát az okozta, hogy a tanfelügyelet magánintézménynek minősítette, ahol ekkor mellesleg képesítés nélkül tanítottak.  A magánjellegű iskola után 1922 novemberétől egy törvényesen működő intézményben kezdődött el a tanítás, a tanya 422. szám alatti épületben (Bársony iskola). A város és az egyház a tanyasi iskolák ügyében közös bizottságot állított a tanfelügyelet bevonásával, amely újabb tanyasi iskolák létesítését tűzte ki célul. A megállapodás szerint a helyről mindenütt a város gondoskodik, az iskolák fűtéséről, az épületek karbantartásáról, a tantermek berendezéséről és tanerővel történő ellátásáról pedig az egyház. Igy jött létre a Rókaháti, a Hármashalmi, a Nagypródi, helyette majd a Bakóháti iskola. Az első hivatalos tanyasi iskola 1921-ben Bodán nyitotta meg kapuit. Tehát 1921-től református iskola működött Bodán, 1922-től a Rét I (később Bársony iskola), 1923-tól a Rét II. református (Rókaháti), 1926-tól a Rét III. református (Bakóháti), 1926-tól Hármashalmi katolikus iskolában. A Klebelsberg tanyasi iskolai program idején épült 1926-ban a Vid- pusztai tanyasi iskola is, amely ebben az időben nem tartozott Hajdúböszörmény közigazgatási területéhez.  1930-ban létesült a görög katolikus fenntartású Dedőháti iskola. 1939-ben újabb négy iskolában kezdődött oktatás a tanyavilágban: Hajdúböszörmény-Zelemér Állami Népiskola, Hajdúböszörmény Hatlyukú-hídi Állami Népiskola, Kispród I. (Vándor iskola) és a Hajdúböszörmény- Vidi Állami Népiskola. 1948-tól a tanyasi iskolák állami fenntartás alá kerültek. 1950-es években tovább nőtt a tanyasi iskolák száma, megindult a tanítás a Kispród II. iskolában 1950-ben, a Nagypródi iskolában 1952-ben és a Dózsa iskolában 1953-ban.

            A kezdeti tanyasi iskolák a gazdák által felajánlott épületekben létesültek. A Klebelsberg programban épült iskolák, már a kor igényeinek megfelelően épültek, téglából, lemez tetőborítással, nagy ablakokkal, fa padlózattal, tanítói szolgálati lakással és mellékhelyiséggel. Az iskolák többségében petróleumlámpával világítottak, az 1963-as adatok szerint csupán a Bakóháton volt villany, a Nagyzeleméren 1972-ben, a Rókaháton 1973-ban lett bevezetve. Az oktató nevelő munka mellett a tanító fűtötte és takarította az iskolát. Az oktatás szerény tárgyi feltételek mellett történt, egy tanteremben egyszerre több évfolyamos tanulók számára. A tanítónak nagy megbecsültsége és tekintélye volt a tanítványok és a szülők körében egyaránt. Az oktató nevelő tevékenysége mellett segítette a tanyák népének ügyintézéseit is. Az iskola épülete pedig az oktatás mellett ideális helyszínül szolgált különböző rendezvények lebonyolítására: kulturális programok, előadások, bálok, esküvők, keresztelők, Istentiszteletek, stb.  Az 1960-as adatok szerint a tanyasi iskolák tanulói létszáma 564-fő volt. Ezt követően folyamatosan csökkenni kezdett a tanulók száma.

            1964-ben megszüntették a Tanyasi Iskolák Igazgatóságát. Indoklásként a tanyasi lakosság csökkenését jelölték meg. A felsős gyerekek számára tanyai kollégiumot létesítettek a Hajdúkerület utcán. 1970-es adat szerint 9 tanyasi iskolában 13 nevelővel 259 fő tanuló kezdte meg a tanévet.  Felgyorsult a tanyavilág felszámolása, aminek következtében fokozatosan csökkent az iskolások száma. Kezdetben a felső tagozatokat szüntették meg, majd fokozatosan bezárták az iskolákat.