Szilváslepény

Mutatós küllemű házi sütemény. Bélzete puha szivacsos, felülete vörösesbarna, kékes színű, alja vörösesbarna. Ízvilága a fahéjas- cukorba forgatott szilvától nagyon finom zamatos, illata kitűnő.

Napjainkban a készítése nincs alkalomhoz kötve. Kiváló reggelire, uzsonnára, kávé és tea mellé, hétköznap egy tartalmasabb leves után második fogásként. Frissen a legízletesebb, de kellemes ízét pár napig megőrzi.

A 14-16. századtól dokumentumok jelzik, hogy a parasztháztartásokban a kemencékben készülő kenyér mellett megjelentek a kenyérnél finomabb kivitelű tésztafélék, a kalácsok.

A hagyományos kalács tésztafélék körébe sorolható- a nagyobb családi ünnepeken rendszeresen megsütött- szilváslepény, melyet a Magyar Néprajz IV. kötete is említ.

A lepény: lapos kelttésztájú süteményfajták összefoglaló elnevezése, különféle ízesítőkkel megrakott sült tészta. Ennek töltelékkel borított formája a parasztkonyha régi ünnepi süteménye. Régen tepsi nélkül, a kemence alján sült.

A lepény az elmúlt évszázadban a legnagyobb ünnepek étele a Felföldön, Erdélyben, még gyakoribb az Alföldön, melyet hétvégeken rendszeresen megsütöttek. A lepényeket szilvával, túróval, kásával, mákkal és káposztával borították. A szegény parasztasszonyok piacon is árulták.

A szilváslepény olyan hagyományos tésztaféle, melyet az egykori parasztcsaládokban időről-időre kalácstésztából megsütöttek. A szilváslepényt Hajdúböszörmény és környékén a mai napig sütik. Alapvetően idénysütemény, újabban télen is megsütik fagyasztott szilvából. E tésztaféle az egészséges, adalékmentes, házi készítésű sült tészta.