Református központi fiúiskola

Hajdúböszörményben az 1900-as évek elején jelentősen megnövekedett az elemi iskolába járó gyerekek létszáma 1902-ben elérte a 3776-főt. Az osztálylétszámok magasak voltak és korszerűtlenek voltak oktatási körülmények, elavult volt a bútorzat, hiányoztak a könyvtárak. Ebben az időben a Központi Leány, a Központi Fiúiskola (amely 1904-ig a gimnázium épületében működött), a Bethlen utcai, a Szekeres-közi és a Kálvin téri református, a görög katolikus, a római katolikus valamint az iraelita iskola működött. 1908-ig a református fenntartású elemi iskolákat egy igazgató irányította, ezt követően osztották fel azokat igazgatóságokra. Régóta érlelődött a Hajdúböszörményi Református Egyháztanács, képviselőiben a gondolat, hogy a városban több helyen méltatlan körülmények között működő elemi iskola megsegítésére egy új iskolát szükséges építeni. Az építkezés helyszínéül a főtér északi oldalán lévő területet jelölték ki a Központi Leány Iskola mellé, a Bakóczi-féle telekre, amelyet az Iskola utca vonala választja el a Bocskai István Gimnázium épületétől.

Építtető bizottságot alakítottak Kálmán Lajos fő gondnok irányításával, aki az épület elkészítésére nyilvános pályázatot hirdetett két debreceni lapban és a Vállalkozók lapjában. Összesen hat érdemi pályázat érkezett, ezért a döntést nem volt könnyű meghozni. Hosszas vitát követően Takács Imre helybeli építőmester nyerte el a kivitelezést 137942 korona és 56 filléres ajánlatával. Mellesleg ő építette a Központi Leányiskola és a Városháza épületét is. A tervezést Dobai Károly városi mérnök végezte az építkezési összeg egy százalékáért. Felvetődött a kérdés, kötelezzék-e a vállalkozót, hogy az építkezésnél csak böszörményi munkásokat alkalmazzon. A vitát Baltazár Dezső kompromisszumos javaslata zárta le, amely szerint azonos feltételek mellett csak böszörményieket alkalmazhatnak. Az egyháztanács az építkezést úgy igyekezett olcsóbbá tenni, hogy az épület földszintjén nyolc bolthelyiséget alakítottak ki, amelyet nyilvános árverésen adtak bérbe. Ezen kívül nyolc tanterem, gondnoki hivatal az egyházi pénztárral, az egyházi levéltár, könyvtár, tanítói szoba, igazgató iroda, valamint kis és nagy egyházi gyűlésterem került kialakításra.

 A eklektikus stílusban elkészült épület létrehozásával a Bocskai tér kialakítása fő vonalaiban lezártnak tekinthető, az egy emeletes épület jól zárja le az északi térfal még üresen maradt részét. Bár építészeti szempontból önmagában nem jelentős, a városképben még is fontos szerepet tölt be.

1910. augusztus 11-én a presbiteri gyűlést már az iskolában tartották, de az ünnepélyes átadásra 1910. október 15-én került sor, amelyen neves személyiségek is jelen voltak. Az esemény rangját mutatja, hogy nemcsak a helyi sajtó, hanem az országos hírű Tanítók Lapja is beszámolt az eseményről, amelyen jelen volt 140 tanító a főgimnázium és a polgári iskola tanári kárából. Az avató imát dr Baltazár Dezső esperes úr mondta, majd Kálmán Lajos fő gondnok tartott lelkes hangú beszédet. Az avató ünnepséget Lévai Imre igazgató beszéde zárta, amelyet követően 150 fős ünnepi ebéd következett a függetlenségi kör dísztermében.

            Az átadást követően 1910 októberében kezdődött el a tanítás az iskola épületében. Az igazgatót maguk a nevelők választották ki maguk közül, míg a nevelőket a presbitérium nevezte ki. 8 tanulócsoporttal és 8 fő pedagógussal indult el az oktatás. Az osztályokba körülbelül 70 fő tanuló jutott egy nevelőre, de előfordult a 100 fő feletti osztály is. A fegyelmet „nádpálcaszigorral” tartották fenn. A tanítás kétműszakos munkarendben folyt.

            1951-ben megnövekedett a tanulócsoportok és a nevelők létszáma, ekkor 15 tanulócsoport volt, amelyt 20 fő pedagógus oktatott. Az egy nevelőre jutó tanulói létszám már „csupán” 44 fő volt.  A földszinten 1952-ig 2 tanterem és üzlethelyiségek voltak. Ekkor alakítottak ki még két tantermet és egy úttörőotthont. Az 1950-es években Sillye Jánosné tanítónő nagy összegű hagyatékának köszönhetően tovább bővült az iskola épülete, ekkor készült el a tornaterem és az ott kialakított színpad. Ezek a fejlesztések jelentős mértékben járultak hozzá a tanuló ifjúság művészeti és testi neveléséhez.

            Az intézménynek egy időben több tagiskolája volt: Dedőhát, Hatlyukú híd, Rókahát, Bársony. Volt idő, amikor több épületben folyt az oktatás. A Szilassi utcán volt néhány tanterem, majd az 1960-as években felépült az Északi-lucernásban a Kert utcai iskola, ahol négy tanteremben folyt az oktatás 2006. június 30-ig. A Káplár Miklós utcai épület kezdetben csak napköziként működött, de később alsó tagozatos osztályok kaptak ott helyet.

            Az iskolát 1980-ban összevonták a Központi Leányiskolával, a tanulói létszám ekkor meghaladta az 1000 főt.

            1993-ban épült a sportcsarnok, amelynek hasznos területe 1360 négyzetméter, a játéktér függönyökkel három részre osztható, illetve nézőtér kialakítására is van lehetősé  g.

            1995-ben a lányiskolai rész levált az iskoláról, ami jelenleg egyházi iskolaként működik.

            Az iskola neve többször változott a fennállása óta az alábbiak szerint: Elemi Fiúiskola, Központi Fiúiskola, 2. Számú Általános Iskola, Bocskai István Általános Iskola, Bocskai István Általános Iskola és Városi Sportiskola.