Hajdúböszörményi Bronzkincs

A „kincs" állítólag 20 bronzkardból, illetve töredékből és darabokból, 6 nagy bronzedényből és 2 bronzsisakból állt eredetileg. Kalandos úton sok kézen megfordult, több darabja el is veszett. Jelenleg 10 db bronzkard, 1 db bronzveder, 1 db bronzcsésze 1 db bronzsisak, 2 db kétfülű bronzbogrács, valamint 4 db bronzvedérfül és 3 db bronzkard töredék Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményében, 5 db bronzkard pedig a debreceni Református Kollégium tulajdonában van.

A késő bronzkor idején az intenzívvé vált népmozgások következtében, az akkor élt emberek a számukra fontos arany és bronz eszközkészletüket sokszor a földbe rejtették el. Nyilván azzal a szándékkal tették ezt, hogy mihelyt lehetségessé válik, visszatérnek még erre a helyre. Mivel ez a vágyuk sokszor nem teljesült, így ezek a leletek ott maradtak a földben. Az ilyen típusú leleteket a régészek raktárleleteknek nevezik. Így kerülhetett a talajba a „Hajdúböszörményi kincs" is. A raktárleletek ellentétben a telepek és temetők összetett történeti forrásértékével, számunkra a korabeli fémművesség fejlettségéről hordoznak információkat. Ma a szakmai köztudatban meglévő kutatástörténeti jelentősége, és a lelet együttes több darabjának szembetűnő formai szépsége indokolja, hogy 9 db (5 kard, 1 bronzvedér-csésze-sisak s az egyik kétfülű bogrács) szerepel a Nemzeti Múzeum „A magyar föld története az őskortól a honfoglalásig" c. állandó régészeti kiállítás késő bronzkori fémművességet bemutató vitrinjében.

A kincs 1858-ban került elő a hajdúböszörményi Csege-halom környékén. Jelenlegi formájában egy szitulát, két bográcsot, egy csészét, egy sisakot, 4 csészés markolatú, 4 markolatnyújtványos és további 7 eltérő típusú tömör markolatos kardot tartalmaz. Az eredetileg több tárgyat tartalmazó kincslelet 2 fő összetevője a harci fegyverzet részei és egy lakomázó készlet darabjai. A tárgyakat szigorú rituálé szerint, meghatározott módon helyezték a földbe valamilyen szakrális vagy profán szertartás keretében. Feltehetően az egykori vezető réteg hatalmát volt hivatott szimbolizálni. A kincs legismertebb tárgya a nap és madárszimbólummal díszített szitula a kincshorizont emblematikus darabja.

A hajdúböszörményi kincs névadója lett egy a 10. századra datálható kincshorizontnak, melyet másként Rohod-Szentes horizontnak is neveznek. Ez utóbbi elnevezés jobban fedi a kincshorizontba sorolható együttesek típusbeli variációját, úgy is fogalmazhatunk, hogy a névadó lelet összetételében atipikus saját időszakában). E horizontba csak Magyarország területéről 75 bronzkincs tarozik és a Gáva kultúra klasszikus időszakába sorolhatjuk.