Hajdúböszörmény szőlőskertjei

Hajdúböszörményben három szakaszban történt kialakulásuk. A város első szőlőskertje a Vénkert volt, amely 1790-ben közvetlenül a város alatt elhelyezkedő kertek egységesülésekor kapta nevét. Az oklevelekben Első-, Belső-, Nagy- és Ó szőlőskert néven is szerepel. 1791-ben került kiosztásra a Nadrágos-kert, 1794-ben a Zabos-kert, majd 1797-ben a Középkert megalapítására került sor, amely a XIX. század utolsó évtizedeiben egy újabb dűlővel gyarapodott, Édenkert elnevezéssel. 1801-ben kezdték osztani a bodai szőlőskerteket, ami 1804-ben fejeződött be.

A második szakasz 1842-ben a Homokkert kiosztásával kezdődött, melynek neve egyértelműen bizonyítja, hogy az első olyan szőlőskert, amelynek talaja homokos. A Kossuth-kert kiosztására 1855-ben került sor, majd 1863-ban a Kis- és Nagy-Bocskai kerteket osztották ki.

A harmadik szakasz a XIX-XX. század fordulóján a filoxéra járvány után kezdődött, mégpedig 1892-ben a Rákóczi- és Báthori- szőlőskertek, 1898-ban az Árpád- és a Bethlen-kertek, 1902-ben a Petőfi, 1907-ben a Lóránffy, majd a Zrínyi, Hunyadi és Batthyány kertek létrejöttével.

Mind ezek mellett közösségi térként is szerepet játszottak az egyes szőlőskertek. Társadalmi események, családi, baráti összejövetelek, zöldgyűlések stb. színterei voltak. A kertségekben birtokkal rendelkezni rangot jelentett. Hegyközségek működtették az előbb 12, majd kilenc szőlőskertet.

(Kis-Bocskai szőlőskert, Nagy-Bocskai szőlőskerti hegyközség, Közép- és Édenkerti szőlőskertek, Hunyadi hegyközség, Lórántffy hegyközség, Petőfi hegyközség, Rákóczi hegyközség, Zrínyi hegyközség, Boda Katalin hegyközség, Boda hegyközség, Kossuth hegyközség, Homokkerti hegyközség)