Hajdú katona

Először az 1890-es években merült fel, hogy a hajdúvárosok állítsanak szobrot Bocskai István fejede­lemnek, aki 1605-ös korponai kiváltságlevelében kollektív nemességet és földbirtokot adományozott hajdú katonáinak lehetőséget teremtve ennek a korábban sokfelől üldözött, hadi ereje miatt azonban mégis megtűrt társadalmi rétegnek. Bocskai fejedelem kiváltságolása nél­kül a hajdúkra a török háborúk lezárultával ismét a jobbágyi sors várt volna, melybe nem akartak visszatérni azon elemeik sem, akik ebből a sorból váltak katonává. A másik út a teljes megsemmisítés lett volna.

Hálából a Millennium környékén már szobrot akartak állítani a nagy fejedelemnek, de a hos­szas viták és az elhúzódó tárgyalások, egyeztetések miatt a hajdúvárosokban erre csak 1907-ben került sor, amikor Holló Barnabás munkáját leleplezték Hajdúböszörmény főterén. A feje­delem alakja mellett helyet kapott a kiváltságoltak egyike, egy hajdú katona is, aki zászlóval a kezében átveszi a kiváltságlevelet, mely örökre meghatározta a hajdúk sorsát. A katonát meg­személyesítő alak mintája – ahogyan nemrégiben kiderült - egy igazi hajdú leszármazott volt, egy hajdúböszörményi pásztor, akit a művész a városháza ablakából meglátva ihletettségében megmintázott.

Ezen szobron kívül más emlékművek és művészeti alkotások is emléket állítanak a hajdú ka­tona érde­meinek: a Kálvin téren az 1927-ben felavatott Hősök szobra (Gách István munkája), mely az I. világhá­borúban elesett hajdúböszörményi áldozatoknak állít emléket, illetve a leg­újabb köztéri alkotás a 2009-ben felavatott „Őseink” című szobor, (Kosina László alkotása) szintén a Kálvin téren.

Ebbe a kategóriába sorolható a 17. Bocskai huszárezred és az 52. és 53. Bocskai gyalogos ikerzászló­alj emlékműve is, mely szintén a hajdú katonák helytállását és dicsőségét hirdeti az utókornak a hajdú­böszörményi Ady téren (Varga Éva munkája 1998-ból).

Ezeken a köztéri alkotásokon kívül hajdú katonát ábrázol Konyorcsik János bronzszobra is, melyet a Hajdúsági Múzeum állandó kiállítása bejáratánál lehet megtekinteni (1976-os alko­tás), illetve a múzeum  helytörténeti és adattári gyűjteményében is találhatók a hajdú katonát megörökítő alkotások (pl. Király Jenő rajzai eredeti ábrázolások nyomán, illetve az ezekről készült festett fatáblák HMTGY 60.01.-60.10 közötti leltári számon).

2. A Hajdúsági Múzeum, mint az egész hajdúság történeti emlékeinek gyűjtője és feldolgozója egyébként is kiemelten kezeli a hajdú katonák után maradt tárgyi örökséget. Ezt bizonyítja, hogy a múzeumban kü­lön tematikus terem kapott helyet, ami a hajdú katonák, a hajdú réteg kialakulásával, letelepítés előtti és utáni életével ismerteti meg a látogatókat. A teremben 2015-16 folyamán új állandó kiállítás jön létre „...hajtók, hajdúk, vitézek...” címmel, mely az előzőnél kézzelfoghatóbb módon mutatja be a hajdú kato­nát és a török háborúk korát, mely­ben a hajdúk bizonyították rátermettségüket és vitézségüket (a részle­tes látogatói körüljárást és látványtervet lásd a Függelékben!) A kiállítás a Kubinyi Ágoston Programnak a Muzeális intézmé­nyek szakmai támogatására kiírt pályázata keretében újul meg, amihez Hajdúböször­mény Város Önkor­mányzata is hozzájárul a 35.000.000 Ft-os összköltség 10%-ának magára vállalásával, hogy ezzel is prezentálja a hajdú múlt megőrzésének, a jelenkori hajdúk és a Hajdúböszörménybe látogató turistákkal való megismertetésének fontosságát.

3. A Hajdúsági Múzeum a hajdú katonát bemutató köztéri alkotásokat a geocaching keretében egy temati­kus túra keretében felkereshetővé kívánja tenni, hogy az idelátogatók ne csak a mú­zeum falain belül ta­lálható műalkotásokat keressék fel, hanem a város területén látható más értékes műtárgyakra is fel kí­vánja hívni a figyelmet. A tematikus túrát bejárók jutalma egy in­gyenes belépő lesz a múzeum új állandó kiállítási részébe, ahol a szobrokat ihlető hajdú kato­náról tudhatnak meg többet.

4. Végezetül, de nem utolsósorban a hajdú katona vitézségének legmonumentálisabb emlék­műve a vá­rosban maga a Hajdúkerület egykori székháza, mely jelenleg a Hajdúsági Múzeum­nak ad otthont. Ezt az épületet a Hajdúkerületet alkotó hat „öreg” hajdúváros (Hajdúböször­mény, Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúszoboszló és Vámospércs) építette közös költségen és az „öreg”, vagyis az első időkben kiváltságolt hajdúvárosok fő ta­nácskozási és hivatali központjaként tulajdonképpen a hajdú ka­tona, a hajdú vitézség elis­mertségét hirdette, hiszen a városok a hajdúk katonai szolgálatáért kapott földjeik jövedelmé­ből, és a marhakereskedelemből – melynek”hajtóként” és „hajdúként” évszázadok óta részesei voltak - adták össze építésének a költségét. (Az épület részletes történetét lásd a Függelék­ben!)

A hajdúk utódainak közös feladata, hogy soha ne feledjék el hogyan kerültek ide, jelenlegi la­kóhelyükre és soha nem feledjék azt a nehéz utat, amit őseiknek kellett bejárniuk, mielőtt a le­telepedett életmód kö­vetkeztében a magyar társadalom fontos részeként hazára leltek itt, a Hajdúságban.

Ezen kívül ma, a XXI. században szinte minden eddiginél fontosabb, hogy ezen népcsoport történetét, tetteit ne csupán a mai hajdúvárosokban élők, de minél szélesebb körben, az idelá­togatók, a Hajdúság, a magyar kultúra iránt érdeklődők is megismerjék.