Dr. Lázár Imre (1935–2016)

A földműves, görögkatolikus családból származó Lázár Imre 1935. december 2-án született Hajdúböszörményben. Iskolát szülővárosában végezte, majd a debreceni Kossuth Egyetemen tanult magyar – történelem szakon. A forradalom idején harmadéves diák volt. Szüleinek nem kis erőfeszítésébe került, hogy fiukat taníttassák. A három gyermeket nevelő családban édesapja, Lázár Imre ősei örökségén, 10 hold földön gazdálkodott. Édesanyja, Szilágyi Margit az akkori idők gyakorlata szerint a család mindennapjairól a háztartásban gondoskodott. Házasság kötése után feleségével, néhai Lévai Máriával két leánygyermeket, Noémit és Ivettet nevelték fel.

Lázár Imre 1954 szeptemberében lépett a debreceni Kossuth Egyetem falai közé, ahol magyar – történelem szakon hallgatott órákat. A DISZ vezetőjeként jelentkezett a pártba, ahová jelöltkén 1954 szeptemberében vették fel. Az évfolyamban csoportvezetői megbízatást kapott, s ő intézte csoporttársai tanulmányaikkal kapcsolatos ügyeit, ő tartotta a kapcsolatot a tanulmányi osztállyal, tőle tudták meg diáktársai a tanrendet, s azt, hogy kiknek az óráit fogják hallgatni. Lázár és diáktársai élték az ’50-es évek mindennapjait az egyetemen. Szemináriumok, előadások, honvédelmi foglalkozások, kötelező orosznyelvtanulás, ideológiai oktatás, foci a szabadidőben, 16 ágyas kollégiumi szoba, hetente kétszeri meleg vízzel, nyáron katonai szolgálat. Közben pedig élénken figyelték a világ és a hazai történéseket. Már amennyit megtudhattak azokról. Például 1956 márciusában az SZKP XX. kongresszusáról, ahol Hruscsov feltárta Sztálin bűneit. Ezután az emberek, így a diákok körében is egymás után derültek ki a szocializmus, a Rákosi vezette kommunista párt által elkövetett súlyos mulasztások. „Hogy mi fog történni, nem tudtuk, csak éreztük, hogy feszültséggel teli a világ, s nyugtalanság vibrál a levegőben. Rákosi júniusi bukását követően reménykedtünk, ismét fordulat következik, mint 1953-ban. De most már végleges megfordíthatatlan, Nagy Imre politikai visszatérésére vártunk mi, hallgatók, ki nyíltan, ki titokban. Aztán a Rajk- temetés

megrázó élménye már valóságos földcsuszamlást jelentett, hisz valamennyien láttuk a temetést a moziban. Emlékeztünk a szónok szavaira. A koporsók mellett ott álltak, akik megszavazták Rajkék kivégzését. A hatalom csúcsán évekig egy cinikus, szadista, demoralizálódott klikk ült. A szocializmusban hívő emberek megcsalattak. A kegyetlenség ülte torát. Bennünk egy elemien tiszta szándék munkált. Nekünk kell elvégezni a korrekciót, a kizökkent időt helyrebillenteni, a torz és elfajzott hatalmi struktúrát megváltoztatni. Vártunk, bizakodtunk és egyre türelmetlenebbek voltunk”.- fogalmazta meg gondolatait Lázár Imre egy vele készült dokumentumfilmben 2006 októberében, amely a helyi televízió műsorában jelent meg. Lázár Imre 1956 októberében aktív, az eseményeket alakító résztvevője volt a forradalomnak. Beválasztották az egyetem tízes bizottságába, részt vett fontos politikai tárgyalásokon, a megyei pártbizottságon, október 26-án pedig a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány tagja lett, ahol a sajtóért felelős megbízottként tevékenykedett. A sajtóreferens több bizottmányi döntést is megoldott. Október 27-én például a testület a postás dolgozók nyomásának is engedve, (a postások és a hírlapárusok a régi újságírók cikkeit tartalmazó újságot nem voltak hajlandók kézbesíteni, eladni) a kommunista újságírók elbocsájtásáról döntött, illetve a lap október 27-i számát bezúztatta. Lázár Imre ezek végrehajtásakor a forradalmi bizottmányt képviselve elrendelte a lap visszahívását és új nyomtatását. Ez megközelítőleg 30 ezer példányt jelentett. Október 31-re több debreceni munkástanács (Dohánygyár, Gördülő Csapágy Művek, Szabadság Lapnyomda, Alföldi Nyomda, Vagongyár) küldötteivel közösen, Lázár Imre javaslatot fogalmazott meg a korábbi „sötét korszakot képviselő” szerkesztőbizottság 6 tagjának, illetve 8 kompromittálódott újságírónak a leváltására. Ekkor döntöttek arról is, hogy az újság nevét megváltoztatják. Így lett a Néplapból Debreceni Hírlap, melynek koordinálásával Lázár Imrét bízták meg, aki az ifjúsági rovatot is vezette, s a lap kiadója a debreceni forradalmi bizottmány volt. Majd elérkezett november 4-e hajnala, amikor a Benczúr utcai diákotthont, ahol Lázár Imre is lakott szovjet

tankok vették körül. A katonák az egyetemre kísérték a diákokat, ahol letették a fegyvert. Ekkorra már a szovjet hadsereg alakulatai a „Forgószél” hadművelet keretében szétlőtték a debreceni postapalotát, tüzet nyitottak a laktanyára, a lövések nyomán kiégett az Állami Áruház, a forradalmi bizottmány épületében éjszakázó vezetőket pedig letartóztatták, többüket ukrajnai területre deportálták, s hajtóvadászatot indítottak a forradalom résztvevői ellen. Lázár Imrét előbb elengedték, de az egyetem vezetése fegyelmivel eltávolította az intézményből. Fizikai munkáskén dolgozott szülővárosában. Majd 1957. szeptember 3-tól újabb megpróbáltatások vártak rá. Letartóztatták és a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvételért a társadalmi tulajdon rongálásáért” perbe fogta a megyei ügyészség. Tizenegy hónapot volt előzetes letartóztatásban, miközben a kihallgatások alkalmával folyamatosan megalázták. Ügyében hét tanút hallgattak ki, ellenben védője kéréseit, indítványait újabb tanúk kihallgatására elutasították. Ügyének lezárását 1957. december 24-éb bizonyítékok hiányában elhalasztotta a bíróság, majd 1958. január 28-án, első fokon 3 év börtönre és 3 év teljes jogfosztásra ítélte. A fellebbezés után másodfokon a Legfelsőbb Bíróság 1958. szeptember 1-i ítéletével egy évre leszállította a büntetést, két év közügyektől való eltiltással és 300 Ft vagyonelkobzással kiegészítve. Az előzetesben lévő diák fogva tartását beszámították az ítéletbe, így nem kellett újra börtönbe vonulnia. Az egyetemet ekkor még nem fejezhette be, erre majd két év után kerülhetett sor. Szabadulása után folyamatosan vegzálta a hatalom. Rendőrségi megfigyelése okán rendszeresen jelentkeznie kellett a helyi rendőrkapitányságon. Az állambiztonság III/III-as szerve „F” azaz figyelő dossziét nyitott róla és ügynököket állított rá 1957-től több, mint húsz évig. Volt olyan esztendő, amikor egyszerre négy böszörményi ügynök is jelentett Lázár Imréről. A pincértől, a festőművészen át a legjobb barátnak hitt személyig. S ezeknek mindig volt valamilyen következménye. Például Lázár Imre a hetvenes évek végén a nemzetközileg is jegyzett Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep vezetője volt (1979-től ezt a tisztségét 1990-es

polgármesterré választásáig ellátta), amikor meghívták Spanyolországba egy szimpóziummal egybekötött tárlatra. Egy ügynöki jelentésnek „köszönhetően” azonban útlevélkérelmét a tartótiszt javaslatára elutasították, nem utazhatott. Lázár Imre miután befejezhette az egyetemet, könyvtárosként helyezkedett el. 1971-től pedig az Óvóképző Főiskola könyvtárát vezette. Folyamatosan tanult és képezte magát. 1982-ben ledoktorált, publikálni kezdett. Írt művészeti, irodalmi témájú cikkeket, tanulmányokat, kötetet szerkesztett. Majd a rendszerváltás hajnalán ismét a politika felé fordult. Az MDF alapítójaként az egykori politikai elítélt sikeresen szerepelt a szabad választáson, 1990-ben polgármesterré választották és 12 évig volt Hajdúböszörmény vezetője. Munkásságának elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét és a Szabadság Hőse emlékérmet is. 2008-ban szülővárosa Díszpolgári címmel jutalmazta. tagja, illetve vezetője volt, többek között a Politikai Foglyok Országos Szövetsége megyei szervezetének, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés képviselője is lehetett. Lázár Imre 81 éves korában 2016. február 16-án hunyt el.