Böszörményi slambuc

Hajdúböszörményben a hajdúk leszármazottjai úgy vélik, hogy az eredeti (hagyományos) slambucot ők főzik szabadtűzőn, vasbográcsban, négyféle alapanyagból. A Böszörményi slambuc összetevői: ízlés szerint 1- vagy 2 féle szalonna (füstölt és sós), krumpli, házi száraz lebbencstészta és só.  Ez a hagyományosan pásztor ill. paraszti étel. Harminckétszer kell megforgatni a néphagyomány szerint, miután egybeállt egy nagy gombóccá, és a bogrács falával érintkezve, az így keletkezett pörzs adja meg a jellegzetes ízét. 

A böszörményi slambuc egykor a pásztorok, és a tanyán, a földeken dolgozók által gyakran készített ételféleség. Kedveltségét az indokolhatja, hogy a hozzávalók (házi lebbencstészta, só, krumpli, szalonna) nem voltak romlékonyak, és vihették magukkal dolgozni. A slambucot szigorúan vasbográcsban, szabadtűzőn készítették, mely egy kalóriadús, laktató étel. Az elkészült slambucot körbeülték és közösen elfogyasztották.

Dr. Ecsedi István etnográfus 1935-ös feljegyzése szerint: „A magyar a főzést kolompir hámozással nyitja meg. Mikor elég kolompirt meghámozva, karikára vágva felaprította, fog a pergeléshez. A sósszalonnát apróra darabolja, egyenesen a vasfazikba. A vasfazikat felteszi a tűzre, lassan süti, közben kavarja, hogy meg ne égjen. Mikor a szalonna-tepertő pirulni kezd, tördelt tésztát rak bele, annál jobb, minél jobban összetördeli a tésztát, belekavarja a zsírba és süti. A zsíros tészta szépen pirul, ő nem hagyja félben, süti, míg sötét piros nem lesz. Bizony már füstöl is, de a tésztába nincs, amelyik megégett volna és fekete lenne. Leveszi a tűzről, leteszi a földre, kavarja, míg a sülése meg nem szűnik. Ekkor félretolja a tésztát és egy fél kanál jó paprikát tesz a zsírba. A zsír a paprikától erős pezsgésbe jön, a forró zsír bordó piros lesz. Ekkor összekavarja a paprikás zsírt a pirított tésztával, s annyi vizet tölt rá, hogy felérje. Sót tesz bele, felakasztja a főzőfára, vagy otthon ráteszi a vaslábra, jó tüzet rak alá, a vékony vasfazikban gyorsan felfő a tészta, nem ázik el. A kevés levét nemsokára elfővi, de eddig a krumpli és tészta is megfő. A sűrű étel szuszog, sivít belőle a gőz, ezért szuszinkának is nevezik. A főző hosszúnyelű kanalával kavarja, különösen a vasfazik oldalát és a fenekét karmolja, hogy a sűrű étel oda ne ragadjék. A tűz zsaráttá válik. Az étel lassan fő, sőt sülni kezd. Többé már nem a kanál a főeszköz. A főző leakasztja a fülénél fogva a vasfazikat és megforgatja a sülő tésztát. Az összefőtt anyag egy darabban fordul meg a vasfazékban. Ha egy-egy kis rész a vasfazék oldalához ragad, kanalával lekaparja a többihez. Így sül szépen lassan. A főző forgatja, lassan megpirul, pompás illata kínálja.” 

A hortobágyi pásztorok: meghatározó részét képezik annak a hagyományőrző rétegnek, amelyet a néprajzi szakirodalomban pásztorrendnek neveznek. A pásztorok jellegzetes, a parasztokénál régiesebb rétegkultúra hordozói és éltetői voltak, a Hortobágy esetében egészen a 20. század közepéig. A pásztorok, valamint a kint lakó munkások a két világháború közt egy hétre kaptak egy egész kenyeret, egy kiló szalonnát, egy zacskó tördelt lebbencstésztát, 3-4 kg krumplit, hozzá sót, borsot, paprikát. Ez a néhány nem romlandó alapanyag felhasználásával időről - időre slambucot készítettek.  A slambucot a Hortobágyon kívül, a megye többi részén; valamint az ország néhány településén is ismerik és készítik. A régió, az ország többi részén főzött hasonló ételeket más- más névvel illetik, még ha az elkészítési módjuk kisebb nagyobb mértékben hasonló. Hajdúböszörményben a harcos hagyományőrzők az eredeti, 3 (sóval együtt 4) összetevő megtartása mellett kardoskodnak, őrizve egykor a pusztában, a tanyán, illetve a földeken élők ételkészítési szokásait. 

Hozzávalók: 75 dkg füstölt -, és sósszalonna, só, 2 kg száraz lebbencstészta, 2,5kg krumpli, só, víz. 

Elkészítés: 

 1. Vas bográcsban a szalonnát csíkokra vágva, szabad tűzön zsírjára lepirítják.  

2. A kockára vágott krumplit a szalonnás zsíron üvegesre sütik. Felengedik annyi langyos vízzel, hogy a krumplit bőségesen ellepje, és fél fövésig főzik. Ízlés szerint sózzák (sósabb legyen, mert a tészta elvesz a sósságából). 

3. A fél fövésben levő krumplihoz hozzáadják a darabokra tört lebbencstésztát és annyit, hogy a víz 2 cm – re ellepje. A további főzés lassú tűznél történik, és csak a tésztát kevergetik.  

4. Ha már elfőtte a levét, az egészet összekeverjük, és nagyobb tűznél kezdik a forgatást, majd a pirítást. A vasbográcsban mindig újra- és újra átforgatva pirítják az alját. A hagyomány szerint a készülő slambucot a vasbográcsban, annak fülénél fogva – némi népmesei elem szerint - 32-szer forgatják, pirítják. A tűz felett az alján megpirult tészta ilyenkor felülre kerül. A ropogósra megpirult cipó formájú tészta, immár Böszörményi slambucként készen áll a közös elfogyasztásra.