A Gyöngyvirágos tölgyes

A Hajdúböszörményi Gyöngyvirágos-tölgyes a Debrecen-Polgár közötti 35-ös főút és a Debrecen-Nyíregyháza közötti 4-es számú főút között helyezkedik el. Az erdőrészleteket a legközelebbi településtől, Bodaszőlőtől, északra kb. 1500 m megtétele után érhetjük el. A védett rész a Hajdúhadházi erdészet működési területének déli határa mentén található. A sárga turistajelzésen haladva (akár Zelemér, akár a Nagy Bocskai szőlőskert felől) elérve a gázvezetéket, amely könnyen felismerhető a nyílegyenes sávjáról és a középen elhelyezkedő oszlopokról, melynek tetején gömb látható. Hajdúhadház felé tartva találunk rá a területre, amely az öreg tölgyeiről jól felismerhető. A régen használt erdei út mentén tábla is jelzi.

A védett terület a Peres erdészkerület, 086/14 helyrajzi számú erdő Hajdúböszörmény 35D és 36C üzemtervi azonosítójú erdőrészleteit foglalja magába. A terület 1981 óta védelem alatt áll, jelenleg Hajdúböszörmény város 3/1996. (I.25) önk. számú határozata alapján helyi jelentőségű védelmet élvez. E mellet a részletek átfedésben vannak a HUHN 20033 kódú Debrecen-Hajdúböszörményi tölgyesek elnevezésű, kiemelt jelentőségű természet megőrzési NATURA 2000-es területtel. Az erdőtömböt két részre választja az erdőtagok között mesterséges folyosót létrehozó, Hajdúhadház felől érkező, - szocialista időkben Barátság névre keresztelt - gázvezeték kitisztított pásztája. A két részlet teljes területe 12,7 ha. A védett terület a Dél-Nyírség kistáj nyugati szélén helyezkedik el. A felszínen jelentős kiemelkedések nem találhatóak, egységesen sík. Természetes vízfolyások nincsenek, kisebb mélyedésekben időszakosan felgyűlő szemisztatikus vízfoltok lehetnek. A termőhely KTT klímájú, a talaj fizikai félesége homok, a talajtípus rozsdabarna erdőtalaj, vízhatástól független hidrológiai állapotú. A termőréteg mély-közepesen mély. A védett erdő a környező területen egykoron oly jellemző, de sajnos mára már igen ritkán fellelhető társulásról, a homoki gyöngyvirágos tölgyesről (Convallario Quercetum roboris) kapta a nevét. A társulás neve is mutatja, hogy a két jellemző növényfaja a kocsányos tölgy és a gyöngyvirág. Állományalkotó, fő fafaj a kocsányos tölgy. A tölgyes koros, közel 100 év a fák átlagkora, az akácok is 65-70 évesek. A cserjeszint gazdag, változatos. Egybibés galagonya, kökény, veresgyűrű som, mogyoró és fagyal olykor összefüggő állomány alkotja. Az 1996. évi LIII Törvény szerint: „egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van.” Az MSZ 20381 szabványleírás szerint a védett terülten biológiai egyedi tájértéket találhatunk. Ezt alkotják a koros, őshonos kocsányos tölgyek, és az általuk létrehozott természetszerű állomány, biotóp, ami számos védett, fajnak nyújt élő- és szaporodó helyet.

        A védelem okának meghatározása:

       A flóra kiemelt elemei: - széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium) - gyöngyvirág (Convallaria majalis) - foltos kontyvirág (Arum maculatum) - kis tyúktaréj (Gagea pusilla) - kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia) - széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) - erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum)

        A fauna kiemelt elemei: - nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) - szarvasbogár (Lucanus cervus) - fekete harkály (Dryocopus martius) - közép fakopáncs (Dendrocopos medius) - zöld küllő (Picus viridis) - csuszka (Sitta europaea) - fakusz (Certhia brachydactyla) - fülemüle (Luscinia megarhynchos) - énekes rigó (Turdus philomelos) - barátcinege (Parus palustris) - örvös légykapó (Ficedula albicollis) - mogyorós pele (Muscardinus avellanarius)