Először az illírek alapítottak itt települést, ők voltak az őslakosok amikor első gyarmatosítóként a Siracusai görögök hódították meg a környéket és i. e. 390-ben Vis (Lissa) szigetén megalapították Issát és az i. e. 3. században Traguriont. E görög településeket görög geográfusok is megemlítik. Pompeius elleni győzelme után Caesar megszüntette a települések függetlenségét és a terület a Római Birodalom része lett. Plinius római történész az 1. században Traguriumot mint római várost és fontos kikötőt említi. A birodalom kettészakadása után a város Dalmáciával együtt a Bizánci Birodalom része lett.

 

A bizánciakat hamarosan elsöpörte a népvándorlás vihara, majd a 7. században avarok és szlávok érkeztek erre a vidékre és az új hódítók a korábbi romanizált őslakókkal keveredtek. 814 körül Nagy Károly hódította meg a várost. A 10. században Trau a megalakuló horvát állam része lett és a horvát királyoktól kiváltságokat kapott.

 

A horvát királyi ház kihalásával a terület a Magyar Királyság része lett és 1105-ben a város megnyitotta kapuit Kálmán király serege előtt. 1108-ban a király a várost kiváltságokban részesítette. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. A tatárjárás során 1242-ben ide menekült IV. Béla az üldöző tatárok elől. 1322-ben a velenceieké lett, de 1356-ban Nagy Lajosnak meghódolt. 1420 júniusában a velencei sereg véres csatában foglalta el a várost, ezzel addigi kiváltságait elveszítette. A velencei uralom a 18. század végéig tartott. A város vezetői ez időszakban folyamatos harcot vívtak a kormányzók és nemesek önkényeskedései ellen. A török hódítók elleni szüntelen harc a 17. századra tönkretette a város gazdaságát.

 

A Velencei Köztársaság megszűnésével a város Napóleon császár Illír tartományának része lett, a francia uralom 1814-ig tartott. A város ezután a Habsburg Birodalom részévé vált. 1867-ben Strossmayer püspök támogatásával horvát nemzeti könyvtárat alapítottak és a város a horvát kultúra egyik központja lett. 1918-ban a Monarchia összeomlásával a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941 áprilisában olasz csapatok szállták meg Traut, és a város Olaszország része lett, de 1944-ben felszabadult, visszakerült Jugoszláviához, és 1990-ben egy népszavazás után a független Horvátország része lett.