Csigacsináló Asszonyok Köre

Magyarország és a Kárpát-medence csaknem egész területén ismerik a csigatésztát, mint a lakodalmak elmaradhatatlan kellékét. Mint a baromfi húsából készült leves elmaradhatatlan tartozéka, nagy népszerűségnek örvendett, a legszegényebb házaknál is. Csak húslevesbe főzik, szinte mindig tyúkhúslevesbe. E tésztaféle készítéséhez csak jó minőségű búzalisztet lehet használni. A meggyúrt s vékonyra nyújtott levelestésztát apróra vágják, majd pálcikára sodorják fel,

A csigatészta készítése, a legmunkaigényesebb tevékenységek egyike. Éppen emiatt ünnepi étkezések idejére készült. A csigatészta készítése, a lakodalmak mennyiségi kívánalmai miatt, mindig közösségi munkának számított.

A csigacsinálók háromféle típusba sorolhatóak:

-Készülhetnek nádbordából (főleg törött szövőbordákból készítették)

-Anyaga lehet, fa vagy réz, esetleg szaru. (Ezek becses szerelmi ajándéknak számítottak régen)

-Cserépből is készülhettek.

A Néprajzi Múzeumban több böszörményi csigacsináló is megtalálható, a gyűjtemény részeként.

Hajdúböszörményben a gépi tészta elterjedése ellenére, ma is élő néphagyomány a csigakészítés. Minél szegényebb volt egy család, annál biztosabb volt, hogy kézzel készítik a csigatésztát. Szervezett formában, az egyházaknál maradt fenn legtovább a csigakészítés ezen gyakorlata.

Talán a püspökségek felkérésére, a teológus hallgatók ellátása érdekében vállalták fel az egyházak.

Régebben minden egyháznál készítettek közösen az asszonyok csigát. Manapság Böszörményben már csak a Görögkatolikus Egyházközségben létezik szervezett formában ez a hagyomány.

Hajdúvárosunkban 1989. december. 1.-én, dr. Nagymihályi Géza parókus úr felkérésére alakult meg a Csigacsináló Asszonyok Köre. Az itt összegyűlt asszonyok jól érezték magukat, látták önkéntes munkájuk eredményeit. A csigatészta közös elkészítése tudatos közösséget hozott létre.

A csigatészta készítését közös ima előzi meg, melyet a mindenkori görögkatolikus parókus tart meg, vezet. A munka végét szintén imával zárják le.

A csigatészta készítése így a vallásgyakorlással, a görögkatolikus identitás megőrzésével, sőt a szakrális térrel is kapcsolatban áll. Gondjuk van rá, hogy a csigacsinálás fortélyait, szellemi és tárgyi örökségét, utódaiknak is átadják.

A Kör rendszeresen működik, mind a mai napig is, télen-nyáron egyaránt. Hetente egy alkalommal, jelenleg szerdán délelőttönként gyűlnek össze, a mindenkori görögkatolikus közösségi házban. A városban híre ment az asszonyok elsőrangú munkájának, bőven van megrendelés (lakodalmak, névnapok, közösségi alkalmak). A befolyt összeget egyházi célokra, a templom és egyházközség csinosítgatására fordítják.

Egyenruhájuk (egyenkötényük) pontosan kifejezi a Csigacsináló Asszonyok Körének közösségi erejét Létszámuk stabilizálódott, több mint kéttucatnyi asszony végzi ezt a nehéz munkát, mind a mai napig is.

Közben kirándulásokat szerveztek, baráti találkozókat tartottak, jeles egyházi ünnepeket ültek meg. Számon tartották a tízéves, majd a 25 éves jubileumot is Összetartó baráti közösség alakult ki, mely ma is életképes, erős, eleven.

A csigacsinálás hagyománya, a csigacsináló eszköz, és a Csigacsináló Asszonyok Köre, mint helyi görögkatolikus közösség, komoly érték.