Böszörményi házi kenyér

Kiemelkedő jellemzőit, a készítés módjának köszönheti: a hosszabb kovászérésre visszavezethetően az aromák kialakulása teljesebb, az öregedés lassúbb.

A búzakenyér alapanyaga: kenyérliszt (BL55 vagy BL80), kovász, élesztő, só, langyos víz, szokásostól függően főtt burgonya.

Formája: nagy kerek, magas formájú, 3-4-5 kg súlyú, 40-45 cm átmérőjű, 25-30 cm magas, oldalán bevágott. Színe barnás-vöröses, vagy fekete, íves domborodik. Az alja halványbarna, megkoptatva dobszerű hangot ad. Illata kellemes, jól szeletelhető, nem morzsálódik. Íze jellegzetes kenyér íz, enyhén sós.

Kovász: minden kenyérsütésből hagytak egy cipónyi kenyértésztát, vékonyan kinyújtották 2 napig egy ruhán száradt és amikor jól megszáradt, akkor összetörték, vászonzacskóban tárolták a következő kenyérsütésig. Ha kenyeret akartak sütni a kovászt előző este beáztatták. A kenyér magyarországi megjelenését, elterjedését és használatát fontos tisztázni:

A búza az alföldi tájon ezer éve letelepedett magyarságnak már az ugorkorban ismert és fogyasztott gabonája volt. A szó eredete alapján (csuvasos jellegű ótörök jövevényszó) a bolgár-török együttélés során már biztosa ismerték.

A kenyér valószínűleg ősmagyarkori jövevényszó a korai őspermi alapnyelvből. A kenyér eredeti jelentése „kásaféle, darából készült ételféleség” lehetett. A XVII. századtól a kenyér szó már csak erjesztett kenyeret jelentette. A XVIII. században az alföldi búzakenyér fogalommá vált Európában, kiváló minőségét, szokatlanul méretét, különleges erjesztő anyagát angol, francia, német utazók, és enciklopédisták csodálták. Az alföldi búzakenyér kiváló minőségét az alföldi acélos búzának köszönheti, mely a Hajdúságban és Hajdúböszörményben is fellelhető.

Kovász a „morzsoltka” szóból származik. A hajdúságban e formában nem használják. Ha nincs kovász, a gazdaasszony élesztővel süt kenyeret és ebből hagy kovásznak valót.

A katolikus családokban a kenyér megszegése előtt késsel keresztet rajzoltak az aljára jelezve, hogy Isten adománya.

Nyelvünkben legalább 150 olyan közmondás van, ami a kenyérrel kapcsolatos. Nagyrészük már a XVI. századot megelőzően is ismert volt. Ezt bizonyítja Decsi János erdélyi humanista történetíró tanár az 1583-ban kinyomtatott könyve.

pl: „ Ki minő kovászt tesz, olyan kenyeret eszik”

      „ Régi búzából is válik jó kenyér”

      „ Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”