Báthory Gábor cserelevele

A várba települt császári őrséggel a hajdú vitézeknek éveken át konfliktusuk volt. Ezért Kállóból – Báthory Gábor cserelevelének köszönhetően 1609. szeptember 13‑án – települhettek át Bocskai István kiváltságolt hajdúi Böszörménybe. Báthory Gábor erdélyi fejedelem Kálló város helyett a hajdúknak adományozza Böszörmény városát és Pród falut a hajdúkat megillető összes jogokkal, szabadságokkal és kiváltságokkal.

 

Az oklevélben szó szerint ez olvasható:

 

„Mi, Gábor, Isten kegyelméből Erdélyország fejedelme, Magyarország részeinek ura és a székelyek grófja. Jelen levelünkben adjuk tudtára mindazoknak, akiket illet, hogy miután az előző években Magyarország, ő császári királyi felsége parancsnokló kapitányai és egyéb tisztjei által, a régi törvényeiben és nemesi kiváltságaiban sokféleképpen megsértett – és ami még súlyosabb és bántóbb volt – a bevett evangéliumi vallás szokott gyakorlatának szabadságában főurak, főrendek és nemesek, valamint az ország összes lakosai nehéz üldöztetéseket és sérelmeket szenvedtek, s miután panaszaik és esedezéseik nem hallgattattak meg, sőt az ország hangos tiltakozásai után sem érkezett orvoslás, a kezdetben csekély, de a kínálkozó alkalmak folytán növekedett okok alapján a jogaikban megtámadottak ő császári felsége támadó serege ellen, megsértett törvényeik megbosszulására, néhai felséges Istvánnak, Isten kegyelméből Magyar- és Erdélyország fejedelmének, és a mi igen tisztelt és jó emlékezetű urunknak és sógorunknak indításából és vezetése alatt kényszerültek fegyvert fogni. Miután különböző hadjáratok, harc és háború eseményei folytán felséges II. Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország választott királya, akkor még ausztriai főherceg, nekünk igen tisztelt urunk, a vallás és említett Magyarország szabadságának visszaállítását ő császári felségének atyailag ajánlotta. Említett István fejedelem ő felsége, a megintett ország lakosokkal együtt ellenséges fegyvereiket azonnal letenni és ő császári felsége előtt hódolatukat kijelenteni nemcsak készek voltak, hanem egyszersmind a törökkel és ő császári felségével nemcsak Magyarországnak, hanem az egész világnak hasznos és üdvös békét is kötöttek, amellyel ma is élünk. Nehogy pedig azon vitézeknek munkája, akiknek segélyével említett István fejedelem ő felsége jeles műveit végezte, hiába történt légyen és azok kiérdemelt jutalmuktól megfosztassanak; többeket különféle ajándékokkal jutalmazott, másoknak pedig az ő mezei katonái közül Kálló teljes egész várost, néhány körülfekvő és Isten ő felsége levelében elsorolt pusztákkal és falvakkal együtt, a Szabolcs vármegyében fekvő, ugyancsak Kálló nevű vártól különválasztva – ajándékozta. Midőn pedig mi, Isten kedvező kegyelméből ezen fejedelemségre felemeltettünk, észrevettük, hogy ő királyi felségének nevezett Kálló várában tartózkodó kapitánya és a többi várőrzői a nevezett Kálló város birtokában már beiktatott mezei katonáink között kölcsönös gyűlölségek és viszálykodások uralkodnak, akarván mindenekelőtt nemes Magyarország közhasznára, békességére, és nyugalmára, valamint nevezett felek kényelmére és egyetértésére közreműködni, nehogy a véletlenség valamiképpen fegyveres összeütközést idézzen elő: Kálló város helyett a Szabolcs vármegyében lévő egész Böszörmény városunkat és Pród nevezetű falunkat, ugyanazon Böszörmény városban bírt vámmal és szokott piacokkal, vásárokkal együtt mindazon szabadságokkal és kiváltságokkal, melyekkel Kálló várost bírták, s azoknak minden hasznaival és járulékaival, ti. művelt és műveletlen szántóföldekkel, rétekkel, legelőkkel, völgyekkel, szőlőkkel és szőlőhegyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal, halászattal, vízfolyásokkal, vízimalmokkal és azok helyeivel, általában pedig bármi névvel nevezendő, s azokat jog szerint és régtől fogva illető, s hozzájuk tartozó bármi hasznok és járulékok épségével, igazi és régi határuk alatt, említett lovas és gyalog hajdú vitézeinknek és azok mindkét nemű örököseinek és utódainak, mindnyájunknak kegyesen és százezer igaz folyó és használatban lévő pénzértékű magyar forintokban, csere címén adni, kötelezni és átírni rendeltük, biztosítván egyszersmind István fejedelem által ajándékozott minden birtokainknak és pusztáinknak használatában nevezett hajdú vitézeinket és mindkét nemű örököseiket, mindnyájukat mindaddig, míg nekünk, és utódainknak, valamint országunknak tartozott hűségben megmaradnak. Őket minden törvényes megtámadók, háborgatók, nyugtalanítók, törvényszegők és perlekedők ellen oltalmazni fogjuk, valamint adjuk, kötelezzük és beírjuk, s egyszersmind biztosítjuk és bizonyítjuk, az előterjesztett mód szerint elvállaljuk, s arra minden utódainkat, valamint azokat, akiket illetni fog – kötelezzük. Mely dolognak emlékezetére és örök erősségére jelen függő és hiteles pecsétünkkel megerősített levelünket, említett hajdú vitézeinknek és azok mindkét nemű örököseinek és utódainak, mindnyájuknak kegyelmesen adtuk és engedtük. Várad városunkban, szeptember 13-án, az Úrnak 1609-ik esztendejében.

 

 

Gábor mp.                                                                                      Kendy István 

 

                                                                                                       kancellár mp."