A szabadság fénye

A diktatúra, az erőszak dominált, az állam erőszakszervezetei mindent megtettek annak érdekében, hogy hatalmukat megerősítsék. A legfőbb cél a politikai ellenfelek félreállítása volt: 1949-re létrejött a személyi kultusz, kialakult a Rákosi-rendszer, Sztálin halálát követően, Nagy Imre miniszterelnöksége idején enyhült a helyzet, de két esztendővel később ismét visszarendeződtek a politikai viszonyok. Különös jelentőséggel bírtak a poznani események, s Rajk László újratemetése. Október 23-án egy pillanat alatt kitört a forradalom, ami ugyan a szovjet csapatok bevonulása ellenére is győzött, de a szabadságharc elbukott. Kádár János hatalomba helyezése után nem maradt el a forradalmárok felelősségre vonása sem. Kivégzések és börtönbüntetések jelezték a megtorlást. A forradalom és szabadságharc szelleme 1956 után három évtizedig tabuvá merevedett.

Rózsáné Ócsai Edit párhuzamot vont 1848 és 1956 között. Megerősítette: mindkét esetben egy katonai küzdelmet veszített el a magyar nép, de a szabadságba vetett hitet egyszer sem.

A megemlékezés zárásaként virágot helyeztek el Varga Imre szobrászművész alkotásánál, majd a jelenlévők mécsesei jelezték, a szabadság fénye ma is lobog.